2018. június 1.
XII. évfolyam 6. szám.
Kiadó-Szerkesztő: Kaskötő István, Kamarás Klára
KÖNYVAJÁNLÓ
TARTALOM
A
MERCATOR STÚDIÓ
kiadásában megjelent
e-könyvek innen is nyithatók

Bittner János: Rohanj!
Fetykó Judit: A kapun túl
Fetykó Judit: Ablakvitéz
Fetykó Judit: Epreskert
G. Ferenczy Hanna:
A kereszt árnyékában
G. Ferenczy Hanna:
Túl a netovábbon
Kamarás Klára: Álmok útján
Kamarás Klára: Letenyei fák
Sárközi László: Csikágó
Sárközi László: Hellén szerenád
Pápay Aranka: Örvények felett

A MEK-ről letölthető művek

Albert Lörincz Márton: Törtarany.
Albert Lörincz Márton: Kronosz kövei
Bodó Csiba Gizella: Válogatott versek
Bodó Csiba Gizella: Hoztam olajágat.
Fetykó Judit: Az úton
Fetykó Judit: Hársfanyereg
Fetykó Judit: Rezenciók
Fetykó Judit: Szabad áramlások
Fetykó Judit: Sarokház
Fetykó Judit: Magánosok klubja
Kamarás Klára: Anica
Kamarás Klára: Arcok a múltból
KamarásKlára: Álmok asszonya
Kamarás Klára: Derűlt égből…
Kamarás Klára: Mária lányai
Kamarás Klára: Miböl lesz a cserebogár
Kamarás Klára: Napraforgók
Kamarás Klára: Orchideák
Kamarás Klára: Pepita füzetek
Kő-Szabó Imre: Életfotók betűkkel írva
Kő-Szabó Imre:
P. Horkai Feri kocsmája
Lelkes Miklós:
Én már a nyárba vágyom át...
Nógrádi Gábor: Itt éltünk és haltunk
Ódor György: Magaddal szemben
Péter Erika: Túlhordott ölelés
Végh Sándor: A csend hangjai

Munkatársaink Honlapjai

Bodó Csiba Gizella
Csepeli Szabó Béla
Kamarás Klára
Kaskötő István
Ketykó István
Köves József
Nógrádi Gábor
Pápay Aranka
Péter Erika

Ajánlott Honlapok

Ezredvég
Hetedhéthatár
Irodalmi Epreskert
Koday László
Magyar Elektronikus Könyvtár


1. oldal
próza, versek
2. oldal
próza, versek
3. oldal
mikroszkóp
4. oldal
klasszikusaink
Itt az alja érvényesül,
ki pénzt és becsületet elcsal,
ki bűnhöz bűnnel elszegül,
zsebre alávalót magasztal,
hasznos pribékké vetemül,
ölni sem habozik sokat,
börtönben vesztén sosem ül -
tisztes e honban áldozat.

Ki pénzért fogan, bérbe szül,
kinek jó bármily szennyes asztal,
ki politikus, istenül,
s jót szánt szándékkal nem tapasztal,
sötét lelkébe néz egül,
kinek kedvez az alkonyat,
csillag korom éjbe vegyül -
tisztes e honban áldozat.

Ki gyérítve is emberül 
helyt áll, gyorsan elbánnak azzal,
nem árt, mégis megszégyenül,
fél a téltől, dermed tavasszal.
Tiltakozna, ha még hevül,
s ráébred: nincs más változat.
Élne, s halálba szenderül-
tisztes e honban áldozat.

Gazdagnak mindig felderül,
vesztest veszteségbe fogat.
A jó áll örökre csehül -
tisztes e honban áldozat.



Asperján György
Ballada a tisztesekről
Baranyi Ferenc
Előszó a Kaláka Antológiához

Előszó?
Nem véletlen a kérdőjel. Ez az előszó inkább személyes vallomás. Versek elé én nem tudok értékelő dolgozatot írni. Nem vagyok alkalmas arra, hogy pályatársaim munkáit ítész-szigorral és alapossággal megítéljem, hiszen magam is költő volnék, azaz olyan ember, aki érzelemből, indulatból ír, tehát ítélkezni is csak érzelmi, indulati alapon képes. Én tehát csak arra vállalkozom, hogy benyomásaimról számoljak be: mit gondoltam, mit éreztem az antológia olvasása közben? Kíváncsian vettem kézbe a kéziratot, izgatott, hogy költőtársaim vállalkoznak-e még valamiféle nemes szélmalomharcra az érzelmek – és a belőlük fakadó líra  – világméretű apálya idején?
A
Kaláka Szépirodalmi Folyóirat
munkatársainak , az évek folyamán megjelent müveiből ad gazdag válogatást olvasóinknak
400 oldalon a most megjelent antológia.

A vásárlással kapcsolatos információ
a KÖNYVESBOLT
oldalán. >>>>>>>
(A tribute to Kertész Ákos)

Nincs maradás, ez a fénytelen éj
az eszembe hasítva feléget.
Lentről a rétről a birkasereg
veretes szavakat idebéget.
Amíg én keresem meg ételemet,
addig nem fizet jól meg az élet,
mert nem kenyerem mit a vétleneken
spórolnak titkon a vének.
Nyomja a vállam nyögtető járom.
Körbe, csak körbe, barátom!
Nincs „odakint”, csak a „bent” tekereg,
fejem szűköl a nyakcsigolyámon.
Szól szakadozva a sörszagú száj,
kiabálja a táncot a vérem.
Várja az éjben a filmszakadás,
hogy az orromba verjem a térdem.
Megköszönöm, ez egy jó feledés,
mit a bor meg a pálinka áraz.
Nézd csak, a Föld megint szép kerek, és
ma a szám nem is ördögi száraz.
Eszmélet vágya a szép feledés,
node jófele fordul a lábam:
messzire visz ez a sorskeresés,
ne rohanj kicsi többet utánam!
Király Gábor
A DISSZIDANCIA
„A látszat nem az igazság”
(Klazomenai Anaxagorasz)

Halmozódtak egymásra századok,
lerogytak a máskor délceg hősök,
szemeket vertek ki már látszatok,
ha agorán fújtak mérges gőzök.

Illúzióktól nem látszódtak árkok,
s hogy ki cézár, ki valódi főnök?
Próféciák jósolták az átkot,
de arcon mindig frissek a bőrök.

A szó hiába olyan,mint a méz,
ha mást üzen a száj, mást tesz a kéz.
és markába somolyog a szándék.

Ujj mutatja, mire megy a játék.
A plebsz az sem tudja, ki játszhat.
A többit eltakarja falragasz-látszat.

A Végtelen átlóján sorozatból
Pődör György
A LÁTSZAT HATALMA
Zsebében a vékony borítékkal
kilépett a lepusztult öltöző ajtaján;
körülnézett, mint aki keres valamit,
hogy magával vinné emlékbe talán.
Kiköpte keserű nyálát az udvaron
és még ő szégyellte el magát…
gyors léptekkel elhagyta hát a gyárat.

Háta mögött rozsdásodott
vagy harmincévnyi múlt.
”Munkanélküli segély”
forgatta agyában e szókat,
s hazafelé a gyötrelmes úton
mosolyt színlelni megtanult.

Kajuk Gyula
BÚCSÚ A GYÁRTÓL

Sötétkék palást a romos világ felett,
posztón lógó, vakító faggató lámpa.
A szivacson sistergő hableány kezet,
fehér bárányokat terelget az Isten.

Roppant, köves tűfokok, púpos cigányok,
tüskés hegyek, százkarú, elfásult szörnyek,
száztornyú fellegvárak, alvó városok,
talpatlan facipő, botladozó szellő.

Egy akasztott kutya, fára kötött kígyó.
Iszapból kibuggyanó vér és szerelem.
Tüzes vassal játszó gyermek, egy döglött ló.
Döglégy, szeméből kukac-könnyek potyognak.

Köd, füstölgő gyárkémény, kormos csillagok.
Keselyű köröz a megtelt dögkút felett,
mint kongó fejemben nehéz gondolatok.
Rekedt vészharang zúg, valakit temetnek.



Nagy Antal Róbert
Mélység
Apám nehéz ökölnek
tétova mozdulása
Nem lendül már ütésre
s nem tárul kézfogásra,
csak mozdul, mintha vélné:
valamit tenni kéne
de ütni nem akar, sem
csapódni más tenyérbe.

Kő-korszakok apámat
éles-ridegre fenték,
majd kontár köszörűsök
éleit bereszelték,
nem tompa és nem éles,
csak csorbult, büszke penge,
se vág, se szúr, se fényes -
hever fiókba vetve.

Apámnak rossz a nemjó,
máskor nem rossz a rossz se,
neki már nem papolhat
német se és orosz se,
magát lódítja folyton
és magát fogja vissza,
sosem volt múltba húzó -
sosem lesz kommunista.

Mindegy neki az élet,
oly mindegy: perc? Öröklét?
S mindegy, hogy meglakoltak
akik hitét megölték.

Nekünk a tisztuló rend
naponta ad csodákat -

engesztelés helyett új
Hitet ki ad apámnak?

Baranyi Ferenc
APÁM
Számolatlanul is
loholnak az évek,
a székek hátranéznek,
padokban ülünk,
csüngünk egymás szaván
eleven emlékek, fények
torrá, tények ravatallá
rendezik helyünk.

Kihűlt történetek
lángolnak fel bennünk,
velünk halványulnak,
mint sárgás őszi lomb,
múltunk legenda lett
és egyenesebb minden
mi régen ferde volt
s rangot kapott
egy füzetbe firkált,
halvány üzenet.



Péter Erika
Legendák lettünk
Csak körbe-körbe,
mintha söpörne,
de csak zilálja útját a szél.
Csak körbe-körbe,
örökös pörbe
rohan a zörgő sok falevél.

Gyorsul a forgás,
repül a forgács,
repülök én is, nincs menedék...
Addig sodornak,
míg eltipornak...
Én már kiszállnék, ebből elég!

Mindig csak körbe
fut ez a görbe
út. Ennek vége sosincs talán?
Mindig csak körbe,
s végül gödörbe
söprik, ki egykor fenn volt a fán!

Kamarás Klára
Körbe-körbe
Nyakó Attila
Sic transit gloria mundi
Csüggedt köcsög a verandán,
hasa alján a máz randán
lepattogzott, sarka csorba,
néz egy éltes vajcsuporba.

Rézsút délceg miskakancsó,
ő is maga alatt van csó-
rikám, régen érte epedt
a ház népe, ma már repedt,

poros mentés, megtűrt árva,
kegyét senki nem sóvárgja,
szájról-szájra húzták egykor...
sujtássorán rég csurgott bor.

Légypiszok ül lopótökén,
lócán fakult, megunt kötény,
félrerúgott, saras csizma,
nyikorgó szék, kataklizma.

Gerenda, ott paprika lóg,
szemez vele egy analóg
falra szegelt, antik vekker
dacolva az elemekkel.

Roggyant sezlon, éjjeli tál,
daróc lebben, s szag levitál.
Lebegek hát én is talán
letűnt idők fuvallatán...

......
A. Turi Zsuzsa: Június
Albert Lőrincz Márton:
A naptár szerint
Arany-Tóth Katalin: Kuporgó
Asperján György:
Gyermekkori emlékek. 1.-2.
Bittner János: Bűvölet
Bodó Csiba Gizella: Apró neszekben
Bokros Márta: Ötévesen
Fövényi Sándor: Tulipánok
G. Ferenczy Hanna: Hát igen…
Hajdú György: A NER dicsérete
Hajnal Éva: Kamera a fiúvécében
Jóna Dávid: minek a kérdés?
Kis-Mezei Katalin: Ölelés
Kolev András: Állomás
Kő-Szabó Imre: Az öreg temetőőr
Lelkes Miklós: Versbeli nép
M. Laurens: Nincs haszontalanabb
Márkus László: Műhiba?
Nógrádi Gábor: A hátasló, Róbert
Pethes Mária: A keletkezés földje
Sepa Brown: 3 haiku
Soós József: Elhagyott vasútállomás
Szeicz János: Római-parti fák
Tiszai P. Imre: Hatodik parancsolat
Uhrman Iván: A filológus varázslata
Vadász János: „Idill”
Varga Ibolya: A honatya

Köves József
rovata
Áprily Lajos
versek
Joachim Raff
Symphony No. 10
III. Adagio
...majd a PuPu,
ha valaki, hát
ő majd tudja!